Migráció és mi címmel körkérdést és cikksorozatot indít a Mandiner: vezető magyar véleményformálókat kérdezünk meg arról, mit gondolnak az egyre forróbb témává váló migrációról és a kapcsolódó jelenségekről. Az eddig megjelent írások ezen a linken keresztül olvashatók.
*
Gigantikus középső ujj
Kakuk György újságíró, DK elnökségi tag, az El Camino de Balkan bloggerének írása
Aggodalom és nem prófétikus hajlam hajt, amikor így kezdetnek ideteszem egy meg nem jelent írásom első bekezdését. Valamikor május végén írtam a következő sorokat: „Európa, II. világháború utáni történetének, legnagyobb válsága felé tart. A helyzet, amelyet menekült-válsággént emlegetünk, olyan politikai, társadalmi, szociális és gazdasági krízishelyzeteket eredményezhet, amelyek átformálhatják a kontinens politikai térképét. Jelenleg az látszik, hogy az Unió döntéshozó szervei ötlet és politikai innováció hiányában futnak az események után és nem körvonalazódik semmi, ami legalább közép távon valamiféle megoldással kecsegtetne”.
És itt van a „válság”, ami mindent tematizál, mindent felülírt. Hiszterizált közvélemény, gyanakvás és tudatlanság. Magyarországon legtöbb helyén a menekültek nélküli menekültellenesség tarol. Budapesten, egy-két nagyvároson és a déli határ menti településeken kívül az átlag magyar nem találkozik az országon átvonuló vagy átvonulni akaró menekültekkel. Közben megy a migránsozás. A közszolgálatinak nevezett, kormányzati propagandacsatornává silányult televíziókban és rádiókban szerkesztői utasítások szabályozzák a szó és képhasználatot. A menekült mint szó, a gyermek mint kép nem jelenthet itt meg. Joseph Goebbels mosolyog a pokolban.
Az érzelmek mindet felülírnak, nem jött még el az ideje a racionális beszédnek. A legdrámaibb fejleménye ennek az egész drámának az a tehetetlenség, amelyet az Európai Unió ebben az ügyben mutat. Gondolom, érzik már Brüsszelben is, hogy tenni kéne valamit, de mégse történik semmi, ami azt mutatná, lesz valami megoldás.
Pedig a számokat és a helyzetet ott is ismerik. A jelenlegi menekülthullámnak komoly tartalékai vannak. Szíriában hétmillió ember vált otthontalanná. Nem hivatalos adatok szerint Törökországban két és fél millióan élnek menekültként, a négymilliós Libanon közel kétmillió szírt fogadott be, Irak északi részén is van vagy másfél milliónyi menekült. És ez csak a primer forrása ennek a válságnak. Mert jönnek távolabbról is, Afganisztánból, Pakisztánból. Líbián keresztül pedig Afrikából. Olyan helyekről, amelyek elsősorban háborúk következtében emberi életre alkalmatlanná váltak. Erre a helyzetre kellene az Uniónak választ adni.